A város fejlődése 3500 éve gyakorlatilag töretlen. Gazdaságában ma kiemelkedő jelentőségű a turizmus és az IT szektor. A központot az épen maradt 11 km-es városfal öleli körbe, melyet 13 szintes középkori kapuépítmények pöttyöznek. A belvárosban a buddhista Vadludak Pagodája, a bazársor és a Nagymecset jól elférnek egymás mellett. A sugárutakat papírlámpák, neonfények, kő sárkányok díszítik, üveg felhőkarcolók és buddhista szentélyek szegélyezik. Kínai üzletemberek igyekeznek le a friss metróhálózat csendes mozgólépcsőin, a háttérben itt-ott müezzin szól. Az éttermek illatát enyhe városi szmog nyomja el, a járdák s terek mindenhol patyolat tiszták. A település horizontján felsejlik a szent Hua-hegy öt csúcsos sziluettje, mely a kínai hagyományokban kiemelkedő jelentőségű.

A kínai gyorsvasút gyorsan kinőtte a gyerekcipőt, mára bolygónk legnagyobb, és legforgalmasabb hálózata, 30 ezer kilométeren 350 km/h-ás sebességgel évente több, mint kétmilliárd utast szolgál ki. Számos, korábban igen népszerű belföldi légi járatot kellett az utóbbi pár évben teljesen leállítani, a vonat annyival hatékonyabbnak bizonyult. Bár az infrastruktúra európai ésszel felfogatlan fejlődése talán túlvan a csúcsponton, a hálózat még mindig jelentős elemekkel bővül a közeljövőben.

Xi’an már most is fontos vasúti csomópont, de a város nyugati területén újabb állomás lésítésébe vágnak bele, mely az épülő és tervezett vonalakat fogja kiszolgálni. Irodánk ezen beruházás ötletpályázatán² szerepelt sikerrel. A tervezési program a kialakítandó utazási kapcsolatokon túl irodaházat, bevásárló központot, és szállodát is tartalmazott.

Tervünk fő kiinduló pontja egy olyan állomás megépítése, mely nem csak az úton levés élményére fókuszál, hanem az adott helyre, és az itt eltöltött időre is. Olyan térfüzér, mely befogadható, át- és megélhető. Természetesen a funkcióból eredendően egyértelmű, könnyen áttekinthető rendszert alkot, de kívánságunk szerint érzékeink közelségébe hozza a bejárt teret. Fenti célok megvalósításához a land arthoz³ fordultunk. Az állomás „épülete” a környező táj léptékében értelmezhető, természeti és városi formákra utaló, szerves alkotás.

A szíve egy találkozásra, időtöltésre is alkalmas köztér, melyet a talajszinttől jelentősen megemeltünk. Így ez egyrészt a vasútvonal, és kiszolgáló funkciók fölé kerül, ahonnan a környezetre rálátás nyílik, másrészt tág területen eltüntethető a teljes gépjármű forgalom. Innen minden kényelmesen, zöld rámpákon elérhető, lankás dombok közötti sétára emlékeztető módon. Nem csak a telken épülő iroda és hotel épületekhez is jó kapcsolatot biztosít, hanem a környék csapásirányaiba is beleszövődik. Ide lépnek ki a vasútállomásról és a metróból az utasok, ide érkeznek fel felvonókkal s lépcsőkön a buszokkal, autókkal érkezők. Nagy szabad tér, mely kerülete mentén fedett-nyitott térré alakul egy lebegő gyűrű segítségével, színes funkcióval szegélyezve, kisebb üzletekkel, éttermek teraszaival. Formája szabályos kör alaprajzú, ahonnan minden útirány egyenrangúnak számít.

Az épületnek nincs fő nézete, nem tolakodik a tekintet fókuszába – de bátran igyekszik hatni további érzékszerveinkre. A formálás természeti elemeket idéz, a nehéz elemek nagy térfogata és vaskos tömege természetesen, súlyánál fogva nehézkedik le, az elváló borítás pedig könnyeden emelkedik fel. A sok zöldfelület nem csak a környezetvédelemmel kapcsolatos állásfoglalás, és erős atmoszférateremtő elem. A kialakítás a közege által az úton levés pihenőpontja, mely mégis változásban van, és megengedi az itt és most megélését is, belső utazásra inspirál. Napos időben a gyep üldögélésre hív, esőben a vízcseppek, szélben a légmozgás szólaltatják meg a fák lombkoronáját s nagyobb bokrokat, az év és a nap eltérő időszakaiban más és más illatok járják be a tereket.

Az állomás csarnok mennyezetét és falait erősen perforáljuk, a térbe belső növényzetet telepítünk, hogy minél több akusztikailag elnyelő felületet hozzunk létre a visszhangosság csillapítására. Amennyire csak lehetett az adott klimatikus viszonyok között, a teljes teret természetes fénnyel árasztottuk el, melynek változásai színben és erősségben teszik barátságossá a belső teret. A biztonság, a tisztaság, és a könnyű tájokozódás – mind térben, mind információk tekintetében – alapvetően kell, hogy teljesülnek, de nem mennek a korábbi saját elvárásaink rovására.

A városi szövettől eltérő, de abba alaposan belefont épületet hoztunk létre. A szűkebb városi környezetnek szeres része - az itt lakóknak találkozásra, időtöltésre alkalmas hely, és az átszállóknak is befogadható élmény.

A szimbolikus elemek csak nagyobb léptékből válnak értelmezhetővé. A dombok a közelben található szent hegyek vonulatait idézik. Egyik nézetéből az építmény szimmetriát mutat, felelevenítve a kínai építészeti hagyományokat. A magasból a kör hasonlóan viselkedik, mint a piros pötty az információs táblák térképén, az utazó aktuális helyének jelölésére. Ön itt áll. Egyezményes jel – Keleten és Nyugaton is. Mély együttérzésünk a kínai űrhajósé, aki első útján csalódottan kereste a Nagy Fal görbéjét az ablakban – talán az esti földgömbön Xi’ant már megtalálja, amikor újra a csillagok közé⁴ emelkedik.

¹ Xi’an neve magyar átírásban sokszor „Hszian”-ként is szerepel, azonban mi az angol pinjin átírást használjuk, hogy a pályázattal egységesek legyünk. A többi kínai nevet a magyar megfelelővel láttuk el (Qin – Csin, Great Mosque – Nagymecset, Mount Hua - Hua-hegy, Giant Wild Goose Pagoda – Vadludak Pagodája)

² Kiírás építész oldalon: www.archdaily.com/925060/open-call-for-design-of-new-xian-train-station Open Call for Design New Xian Train Station (ArchDaily 2019. szept.). Eredmény: „honorable mention” (YAC 2020. feb.)

³ Tagadhatatlan inspiráció Juhani Pallasmaa hivatkozása Richard Serrára, és úgy általában a land artra (A bőr szemei – Építészet és érzékek, magyar kiadásban 50. oldal, Veress Bálint fordítása, Typotex, Budapest 2018.)

⁴ Kikacsintás Pierre Hadot: Philosophie als Lebensform-ra, a görög filozófusok napi gyakorlatára (meleté) „lélek röpte” – a szemlélődés nézőpontjának az égitestek magasságába emelése, az egyes személy, és a közösség szemlélése az univerzális természet nézőpontjából, (fel)idézi: Tillmann J. A.: Mysterium Mundi. Az ég értelmezési mintázatainak változásairól (Pannonhalmi Szemle 2018./IV.)