A természetes környezetbe kulturális evolúciónk során egyre kiterjedtebb második természet épült ki. Ennek bővülése és bonyolódása ma már nemcsak az élővilágra és az éghajlatra hat súlyosan, hanem az emberi észlelésre is; az egyre telítettebb tárgyi világ közegében folyvást bővülő mediális felületek hívják ki figyelmünket.

Ennek – a személyes tapasztalatokon túl – számos jele van; tudósok, művészek és teoretikusok megnyilatkozásai éppúgy szólnak erről, mint a különféle meditációs gyakorlatok iránti kereslet növekedése vagy a figyelemgazdaság felvirágzása.

Ezért különösen indokolt olyan terek kialakítása, amelyek a szétszórtsággal szemben a jelenlét érzékelésére indítanak – ennek egzisztenciális és egyetemes távlatai közepette.

Alkotásunk rendhagyó módon nem egy befogadásra kerülő mű, hanem azon érzések és gondolatok összege, mely a befogadóban létrejön. Ehhez egy csendes szigetet építünk, egy olyan építészeti atmoszféra sorozatot, melyben a látogató képes lehet a jelenlétre, meditációra, fókuszálásra, önmaga kibontakoztatására, megélésre. Fő inspirációnk a tömeges kihalási esemény, de erre a terek alaphangulatán túl semmilyen felirattal, bevezetővel, felkészítéssel, de még az installáció címével sem utalunk.