Lotus Shot Bar belsőépítészet
Helyszín: 1066 Budapest, Dessewffy utca 22.
Tervezés: 2015
Megvalósulás: 2015
Lépték: 105 m2
Vezető tervező: LAB5 architects | Erdélyi Linda, Dobos András, Korényi Balázs, Gáspár Virág Anna
Tervezők: Borbély Júlia, Szegedi Zoltán
Fotók: Batár Zsolt
Egy csipet Ázsia a pesti keretbe hajtogatva – apró öröm az életben a shot bar a bulinegyed közepén.
...több mutatása
Egy Magyarországon élő ázsiai befektető különös vállalkozásba fogott, összegyűjtötte kedvenc európai és távol-keleti italait, és nyitott egy apró shot bart a Nagymező utcai bulinegyed tövében. A koktélok alapanyagai egzotikus országokból érkeznek, és aki nem a tömény örömökre vágyik, az hódolhat a belga sörnek, vagy ébredezhet a vietnami kávé segítségével.
A shot bár megtervezéséhez a LAB5 architect-et kérték fel. A kiindulásnál azzal a kéréssel fordultak hozzánk, hogy a design legyen minél inkább letisztultabb. A tervezés során az elrendezéstől kezdve a részletek kidolgozásáig közösen haladtunk előre, rengeteg időt töltve a helyszínen, a kezdeti skiccektől a megvalósulásig gyakorlatilag folyamatosan a jó arányokkal megáldott fél-pinceszinti, boltíves terekben egyeztettünk. A Dessewffy utcára néző ablakokon, a járókelők lábai között szűrődött be a fény.
A tulajdonosok a termékek árazásánál úgy döntöttek, hogy nem akarnak elszállni, és a térben is a meglévő elemek legoptimálisabb megtartásával, az adottságok ideális kiaknázásával számoltunk.
Három, egymáshoz sorban kapcsolódó fő térről van szó, a pult a középsőbe került. Egyrészt a súlyponti helyzetből adódóan ideális ez az elrendezés, hiszen így középen generálódik a legintenzívebb élet. Másrészt a pultban állók még mindig vizuális kapcsolatba kerülnek a bejárat felől frissen érkezőkkel, de már könnyen ki is tudják szolgálni a hátsó részben ülőket.
A belső atmoszféra megfogalmazásában tudatosan távolodtunk el a ma divatos romkocsma hangulattól, ugyanakkor megjelenésben felvállaltuk, hogy egy pesti bérház pincéjében vagyunk, még ha térérzet s hangulat szempontjából mást is céloztunk meg.
A pince záró falain nyers téglafület található, csupán a boltíveket festettük le, többféle árnyalatú szürke színben (kintről befelé egyre sötétebb tónusú szürkékkel). Megtartottuk a nyílászárókat, még a bérház hátsó, nem használatos traktusaiba vezető, pincei vasajtót is. Ebbe a pesti „keretbe” kerültek be a beépített elemek, ahol áttételesen utalunk az ázsiai fúzióra. A bejárat melletti kis lepakolós asztal folytatódik egyrészt a lépcső mellett mellvédként, és felvezet az ajtóig, másrészt a másik irányba átfut a következő helyiségbe, ahol az ő kiöblösödése adja a központi pultot. Az egész bútor hófehér színben készült, a vonalvezetése és megformálása egyfajta origamiként viselkedik, mintha egy lap hajtogatásából állt volna elő. Az egyes éleket és felületeket a hangulat, és a hajtogatás hatásának erősítése végett rejtett dekor világítással láttuk el.
A szabad bútorozás esetében nem találtunk a büdzsének megfelelő, letisztult, és strapabíró bútorokat, így végül azokat egyedileg kellett elkészíttetni. Az ő esetükben minden felület, amivel érintkezünk (az ülőke, a háttámla, és az asztallap) fából készült. A tartó elemeket olyan filigránra vettük, amennyire a szerkezet azt megengedte.
Hogy kihasználjuk a boltozat alatt keletkező kis belmagasságú területeket, oda könyöklőket helyeztünk bárszékekkel. Azért, hogy senkinek se kelljen a falat néznie, kialakult egy az ülő emberre szerkesztett fogazott alaprajzi kontúr, ami egyébként tényleg nagyon kényelmes.
Az elhelyezett általános dekor-világításokon felül két érdekességgel kísérleteztünk. Egyrészt a boltív legmagasabb éle mentén elhelyeztünk egy világító ledszalagot, ez enyhíti a boltozat okozta pince feelinget. Másrészt, a hátsó „különterem” esetében a világítás nagy részét az ülő alkalmatosságok alatt helyeztük el, és hagytuk, hogy a fény a durva raklapok között kijutva, az épület megöregedett szerkezetein játszadozzon.