Helyszín: Moszkva (Oroszország)

Építtető: Moszinzsprojekt Rt.

Tervezés: 2020 (pályázat)

Lépték: cc 5.000 m²

Konzorcium: Ab RDNK + PARAGRAM Stúdió + Bright Field Studios + LAB5 architects

Tervezők: Narine Tyutcseva, Daria Klejmenicseva (RDNK) | Bretz Annamária, Csapó Balázs (PARAGRAM) | Antal Máté, hajnal Soma, Mottl Rita, Tóth Zoltán (BFS) | Anna Beketova, Dobos András, Erdélyi Linda, Korényi Balázs, Gáspár Virág Anna (LAB5)

Látványtervek: Bright Field Studios

 

A pályázati tervünk a két különböző identitású új metrómegállóra, a két különböző kontextusra reagál: az egyiket az urbánus, míg a másikat a természeti környezet közelsége inspirálta. Az alap kiindulás mindkét esetben ugyanaz a moszkvai metró szövevény s a reflektálásunk a folyékony időre – de közvetlen felszínre való reagálás, és az alaprajzi adottságok okán eltérő eredményre vezet. Elkötelezettek voltunk amellett, hogy mellőzzük a felesleges sallangokat és direkt utalásokat, nehogy a naponta visszatérő látogatók hamar ráunjanak a térre, de mindenképpen érzékeny, mély állomásokat kívántunk tervezni.

 

...több mutatása

 

A „Klenovij bulvár 2” állomás

Háromfajta utas érkezik erre az állomásra; átszálló utasok, itt lakók, és a fenti népszerű park látogatói. A megoldással egyszerre reagálunk a másik állomásra, ahonnan átszállnak az érkezők (fekete-fehér, íves kialakítás), és a fenti táji környezetre.

Mivel a középperonos állomás tengelyében oszlopsor áll, így ezek az oszlopok kerülnek a tér fókuszpontjába. Az oszlopokat természeti metafora mentén formáljuk tartószerkezetté, ahogy a csontszövet elemei, vagy a fák törzsei hordják a terheket – így állják az idő örvényeit.

A tér közepéből indirekt világítással otthonos atmoszférát teremtünk, míg a peronok széleinél a szigorú technikai világítással a metró üzem biztonságos szükségleteit elégítjük ki. Míg a középső oszlopsor megformálása szoborszerűen igényes, a hosszú zárófalak esetében a durva felületű látszó beton elemek maradnak a teret keretező elemek, amire csak impregnáció és a wayfinding eszközei találhatóak.

A várakozóknak egyedi bútorokat tervezünk, a környéken sajnos bontásra váró fa kerítésekből. Ezeket a bútorokat az építés idejére a fenti parkba kihelyezzük – így rajta hagyják nyomaikat az időjárás és a felhasználók. A beépítés előtt csak a legszükségesebb mértékben újítjuk fel őket.

 

A „Zsukov marsall sugárút” állomás

Az állomás a környező, sűrűn lakott kerület „kapuja”, a legtöbb utas az ittlakók kerül ki, akik itt szállnak át a Nagy Körvonalról, és innen indulnak haza. A környék közösségi élete igen aktív, felkapottsága ellenére – vagy inkább következményeképpen – az újonnan ideköltözőkkel együtt vegyes lakosság szorgalmasan ápolja helyi kapcsolatait.

A két sor pilléres középperonos megálló adottságaira erősítünk rá – az oszlopokat és a közöttük lévő területet egyfajta piazzaként fényes mozaikos burkolattal látjuk el, és ebben a mezőben alacsonyabb teret építünk. A többi felületet (a peronokat és a peronoknál lévő mennyezetet és padlót) keményebbnek tervezzük.

A középső, szofisztikált teret borító mozaik az állomás közepén állva egy képpé áll össze, mely a környékbeli település egykori térképét adja. A metró építése alatti időben egy közösségi installáción a környező főútra egy grafikus térképet helyezünk ki – itt a szomszédok az egyes nekik nevezetes helyekre rájegyzetelhetnek, ráfirkálhatnak. Ebből a közös emlékezetből az állomás átadása előtt grafikussal alakítjuk ki az állomás végső megjelenését.

Mindkét állomás esetében érvényes az ide érkezőkre, hogy háromféleképpen töltenek el az állomáson különböző időtartamokat. A csúcsidőszakban az állomás két végén lévő lejárathoz eső közeli peronszakaszt a sietős átszállók és metrót elcsípők használják. A csúcsidőn kívül, a metrót lekésők a középső sávon mozognak az állomás mélye felé. Aki pedig találkozni érkezik, régi moszkvai hagyomány szerint az állomás mértani közepéhez tart. Mindkét esetben a használati felületeket e hármas elv szerint tagoljuk és artikuláljuk.