A legfontosabb momentum a meglévő és tervezett táji adottságok messzemenő kiaknázása. Így minimalizáltuk azon elemek számát, melyek a kilátást korlátoznák. Illetve falakat emeltünk, ahol a belátás és egyéb hatások ellen védettségre szorulnak a terek.

A program építészeti vonatkozású elemei az alábbiak szerint alakulnak.

„Kapu”

A parkolóból egy kapu jellel bíró építményen keresztül lépünk be a területre.

A kapu motívum a pergola rendszert tartó oszlopok kiemelése a bejárati nyílás két oldalán. A területtől a parkolót a szintkülönbség miatt is adódó támfal határolja le. Ezen építmény nem csak a föld megtámasztását szolgálja, hanem integráns része a várokozásra alkalmas pad, és a lejutást biztosító lépcső is.

„Pergola” és kerti közlekedő

A bejárattól a „pavilonig” és a „nyári konyháig” tartó közlekedőt pergola kíséri. A többi közlekedő felület – így a tópartra vezető sétány, a hídra felvezető sétány, és a domb felé mutató sétány – nem fedettek pergolával.

Az építmények között a pergolás közlekedő kitölti a kialakuló teret, így a két építmény egyrészt organikusan, szigetszerűen – folyondárosan – úszik bele, másrészt a terek kellő árnyékolása is ezzel oldódik meg a déli homlokzat felől.

A tópartra érve a kerti közlekedő kiterebélyesedik. Így itt egyrészt napozásra, pihenésre alkalmas felületet alkot, másrészt a tóval való kapcsolathoz igazodik. Az épített terasz keleti vége benyúlik a víz fölé, hogy akár a lábunkat lógatva is leülhessünk a peremére a hullámok felett. A nyugati sarkán pedig lépcső segíti az óvatos lejutást a fürdőzéshez.

„Északi híd”

A kialakított építészeti koncepciónak szoros része a fenti híd. Jelkészletében a támfalhoz kapcsolódik, itt is integránsan több funkció egyszerre van kielégítve. Egyetlen vaskos gerenda vág át a patak felett, mely egyben a déli mellvéd is. Ehhez kapcsolódik járófelület, üldögélésre szolgáló pad, és növénytelepítésre alkalmas vályú. A gerenda nyílásokkal „áttört”, mely érdekes, könnyed hatást kelt a robosztus kompozícióban.

 „Pavilon”

A sok könnyed elem között az egyetlen konkrét építészeti alkotás, a szintén gyengéden megfogalmazott kerti pavilon. Íves üvegfelületei a táj befogadását segítik, nem kívánnak szikár falat vagy kemény kontrasztot ébreszteni a kinti és a benti tér között. Megfelelő időjárás esetén az egyenes vonalvezetésű üvegezett déli homlokzati felület teljes hosszában kinyitható. Északról az illetéktelen tekintetektől és a széltől óv tömör fala. Ebben található a nyitott kandalló is, mely az átmeneti évszakokban fűtéssel teszi komfortossá a teret. A kandalló és a fal egybeépítése azért történt, hogy a fal egyben a meleg tárolását szolgáló közeggé váljon.

A belső teret a szigetszerű középső blokk osztja egy nagyobb és egy kisebb térre. Célszerűen a kisebbik tér elvonultabb funkciókra is alkalmas, esetleg itt alvásra is. A nagyobbik tér népesebb vendégség védett befogadására alkalmas, és konyhai funkcióval is felszerelt.

A középső blokk magában foglalja a jelentős tároló kapacitásra nyíló igényeket, egy zuhanyzót és egy kényelmes páros-vécét mosdóval.

A középső blokk mögött keskeny üvegajtót helyeztünk el az északi falon, ennek célja, hogy ez a hátsó „zug” se legyen teljesen sötét, és hogy esetenként az épület innen hátulról is feltárható legyen, ha igény nyílna rá.

„Nyári konyha”

A kinti tér legérdekesebb építészeti eleme a „nyári konyha”. Bár alapvetően benti konyhai felszereltséggel is rendelkezik, a leginkább kellemes kültéri főzésre, és étkezésre alkalmas. A fedett-nyitott tér az esőtől és a napfénytől megvéd, ugyanakkor a kinti tájba helyezi a funkciót.

A tető megformálása során figyelembe vettük a két, meglévő egészséges fát, és azok megtartásával számoltunk, így a tető két nagyobb nyílással áttörten épül. A tető fő tartó eleme egyben kéményként is szolgál a konyhai funkcióhoz. A konyha két nagyobb térbeli tömeg játéka, az alsó tárgyaló egy földre fektetett hasáb, míg a megemelt tároló, a fő tartóoszlopra konzolosan felhelyezett téglatestet formál.

Anyaghasználat, szerkezet

Bár a vázlattervben nem célunk véglegesen meghatározni az egyes felületeket és szerkezeteket, a további tervezés előtt felülvizsgálandó meghatározásokra jutottunk.

Az árnyékoló és a közlekedő felületekre, padokra fát tanácsolunk, amennyiben nem jelent problémát az ezzel járó folyamatosan jelentkező karbantartási igény.

Az épület nyílászáró rendszerei fából készülnének.

Az épület és a nyári konyha lehetnek könnyűszerkezetesek (fa / acél) is, illetve az épület lehet falazott rendszerű is. A fal alapvetően készülhet téglából, vakolattal, fehér festéssel. Felmerülhet a látszó beton is, mely nagyon esztétikus módja a kontrasztkeltésnek, viszont rövidtávon nem energiatudatos megoldás, csak akkor érdemes használni, ha a pavilon élete hosszabb időszakra (min. 30 év) tervezett. Megvizsgálható kőburkolat használata, kérdés, hogy található-e a közelben megfelelő minőségű kő. Az anyagválasztás mindenhol egységesen kezelendő a tájépítészet elvárásaival!